Nő volt – melegítőben is
|
 |
|
Csoda, hogy nem volt elég? Befejezetlen maradt a Für Elise, és még ki tudja, mi mindent vitt el. Nem sokan lennének képesek arra, amire ő: zárkózott, a szeretetre mindennél éhesebb kicsi lánynak lenni 41 évesen (Mondják meg Zsófikának!), anyjáért aggódó, állatokkal beszélgető, magányos, de annál bátrabb 9 évesnek lenni 42 évesen (Sziget-kék), vagy szabadságtól féktelenül szárnyaló 18 éves túl az 50-en (Mózes egy, huszonkettő). A külvilágnak volt rendszerellenség (1949-ben mindössze néhány óráig birtokolta a Baumgartner-díjat), több száz kisiskolás Magda nénije, majd a református közösség oszlopos tagja. Valójában azonban ezrek szócsöve, aki szavakat talált a kimondhatatlanra, és nő volt, melegítőben is. Író, aki úgy írt, hogy egy ország leste lélegzetvisszafojtva, mivel ajándékozza meg őket legközelebb. Feleség, aki abban a pillanatban meghalt (hiába lélegzett még évekig), amikor a férje az utolsót sóhajtotta a halálos ágyán (Liber Mortis). Ugyan számos nem magyar is olvashatja Szabó Magdát, mert rengeteg nyelvre lefordították, de azt egy francia soha nem fogja megérteni a legkiválóbb fordítás dacára sem, hogy „a te életeden csak az Úr fordíthat, és ha fordítani akar, akkor már meg is tette, és elrendelte a születésed percében, elkárhozol‑e vagy üdvözülsz. Ami a születésed és a halálod között történik, az nem számít. Az csak egy pillanat.” Azt pedig még a budapestiek sem, hogy mit jelent nekünk a Nagytemplom, mit jelent egy debreceni írónőnek, akinek már se apja, se anyja, csak egy templom két tornya maradt helyettük.
Czibere Anikó
|
