Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.10.01

Pályázat - Konzervatív vagy szabad szellemű az ideális iskola? (Kónya Bettina)

 Konzervatív vagy szabad szellemű az ideális iskola?

A Matula és saját iskolám összevetése 

 

„Minden dolgodat rendesen és buzgón végezd,
s ne elégedjél meg azzal, hogy azok csupán
az embereknek tessenek, hanem azon légy,
hogy Isten tetszését is megnyerjék.”

Ward Mária



 

Készítette: Kónya Bettina


        Napjainkban az egyházi iskolákról szóló vélemények igencsak eltérőek. Egyes emberek a reményt látják bennük, azt, hogy ezekben az iskolákban tudnak még olyan ifjakat formálni, akik felnőttként pozitívan elősegíthetik az ország és az emberiség fejlődését. De nem feltétlenül kell nagy dolgokra gondolni. Elég, ha ezek a diákok tisztességesen tudják leélni életüket. Tehát, mint írtam, vannak, akik így látják.

De sajnos vannak emberek, akik elítélik, vagy hátrányos helyzetben részesítik azokat a diákokat, akik egyházi iskolába járnak vagy jártak. Csúnya szóval az „apácaképzőt” látják bennük, vagy éppenséggel megkérdőjelezik eme iskolák erkölcsi rendjét. Nincs jogunk ítélkezni, de egy biztos. Azok, akik negatívan ítélik meg ezeket az intézményeket, nem jártak ilyen iskolába. Mert előbb-utóbb minden egyházi iskolába járt diák rájön, hogy adott neki valami pluszt az az iskola, még ha régebben nem is tudta értékelni az ottani rendszert. Nos, ez van manapság.

De vajon hogy volt Vitay Georgina idejében? Akkor is így vélekedtek az egyházi tanításról? Megkérdeztem egy volt diákot, aki akkortájt járt gimnáziumba, mikor az Abigél játszódik. Elmondása szerint abban az időben nagyon tisztelték a vallásos tanítást, és senki meg nem kérdőjelezte e rendszer helyességét. Mondhatjuk, hogy tekintélyük volt az egyházi intézményeknek. Volt diákunk szívesen emlékezett vissza diákéveire. Szigorúak voltak a szabályok, de mindannyian tisztában voltak azzal, hogy tanáraik csak szellemi és erkölcsi épülésükre alkották ezeket. Akkoriban még az iskola szelleme átjárta őket, így nem lázadtak, nem keresték a bajt. Tapasztalatom szerint a mai iskolák is megőriztek ebből valamit.

 

 

Most vizsgáljuk meg a Matula és a Sancta Maria Gimnázium viszonyát! Nem könnyű ezt tenni, hisz a két intézményt más-más korban kell szemlélni. Más volt a világ, s az onnan jövő hatások.

            Egyszerűsítés céljából a Sancta Maria Gimnáziumot nevezzük csak Sanctának, ahogy az itteni diákok is hívják. Szellemiségében mind a két iskola ugyanarra törekszik, hogy életképes, értelmes, okos fiatalokat neveljenek. Persze kicsit másképp. Gina idejében jó háziasszonyokat neveltek, akiknek az volt a legfőbb céljuk, hogy jó házasságot kössenek, s csak másodlagos dolog volt a munka, már akinek volt erre szüksége. Manapság viszont a továbbtanulás a legfőbb szempont, s a legtöbb embernek a karrier fontosabb a korai családalapításnál.

 

 

E két iskolának még a légköre is barátságosabb, családiasabb más állami intézményeknél. Nem, vagy kevésbé érződik a züllött világ hatása. Erre a következő példát hozom. 13 évesen kerestünk szüleimmel megfelelő új iskolát. Bevallom, a kezdetekkor kicsit kétségbeestem. Akkor még csak állami iskolákban jártam. Hogy mi volt ott olyan rossz? Nyílt napon, amikor meglátogattunk egy-két osztályt, azt láttam az órákon, hogy a tanulók nem figyelnek, mobiltelefonoznak, beszélgetnek és egyéb más elfoglaltságot végeznek a tanuláson kívül. Továbbá nem voltak segítőkészek, barátságosak. Mikor megérkeztem a Sanctába, rögtön észrevettem, hogy itt mennyire más. Barátságos tanulók fogadtak minket, akik körbevezettek az iskolán, beszélgettek velünk. Felettébb udvariasak voltak. Akkor eldöntöttem, hogy ide jelentkezni szeretnék. Még a felvételi vizsga is más volt. Hihetetlenül hangzik, de már az is nevetéssel indult. Bár természetesen ebben nagy szerepet játszott az, hogy az előttem ülő lánynak hat tolla volt, mégis már a vizsga elején kifogyott az összes. Hát így kezdődött és így is fejeződött be. Mindenki mosolyogva lépett ki a vizsgateremből. Ez igen meglepő lehet, mert máshol én sem tapasztaltam ilyet. A nap végén az a megérzés járt át, hogy talán itt fogom folytatni tanulmányaimat. Sejthetik, így is lett.

 

 

Tapasztalataim továbbra is igaznak bizonyultak. A Sancta Maria Leánygimnázium – mert akkor még csak lányok járhattak ide - nem adott semmilyen csalódásra okot.

Kíváncsi voltam, vajon a „Gina korabeli” időben hogy volt ez a Sanctában. Az idős hölgy, akit megkérdeztem, azt mondta, hogy mikor ő kezdett, ő is ilyen kellemes légkört tapasztalt. Nagy segítségére volt egy felnőtt, aki az első napon eligazította, de onnantól már a szerető osztálytársaira és tanáraira is számíthatott.

Szabó Magda regénye alapján megtudjuk, hogy a Matulában sem volt éppen rideg fogadtatásban részük a tanulóknak. Persze a szigorú rendszer miatt kicsit visszafogottabb volt, mint jelenleg a Sanctában, de Gina történetéből tudjuk, hogy milyen készségesek voltak segíteni és elfeledtetni a bezártság és az új rendszer hátrányait a tanulótársak. Körbevezették az épületen, csevegésükkel és játékaikkal próbálták csökkenteni Gina szomorúságát.

Tehát a két iskolában mindenképp alapdolog a kellemes, családias, baráti, ám mégis szigorú légkör.

 

Most nézzük meg a két iskola szabályzatát. Nem nehéz kitalálni, hogy a Matula szigorúbb a mostani Sanctánál. Kezdjük a kollégiumi (internátusi) élettel. A Matula kollégiumát nem lehet elválasztani az iskolától, mivel szoros kapcsolatban áll a kettő, továbbá oda csak távolról ékező diákok nyerhettek felvételt. Nem volt olyan diák, aki a hétköznapokban otthonról járt volna be. A diákoknak szigorú napirendjük volt, minden percük be volt osztva. Általában a tevékenységek kezdését és befejezését harangszó jelezte. Reggel felkeltek, megmosakodtak, reggeli. Ezután átnézték a leckét, majd jöttek az iskolai teendők. A tanítás végeztével megebédeltek. Délután a studium mellett majdnem minden nap foglalkoztak kézimunkával, zenével. A Matula fontosnak tartotta a testmozgást, így mindennap tettek egy nagy sétát Árkod utcáin, persze azt is csak fegyelmezetten. Ha kellett, segítettek gondozni a kertet, és ez is csak hasznukra volt. Esténként korán volt villanyoltás, és onnantól kezdve szigorú szilencium ébredésig. 

 

A Matula szabályzatának minden pontja mögött ott volt, hogy a tanulóktól csöndet és fegyelmezettséget vártak. Mindenkire külön-külön odafigyeltek és a legkisebb rendbontást is szóvá tették, bár a kiemelkedő teljesítményű diákokat éppoly figyelmesen meg is dicsérték.

Akik nem bírták a követelményt, nem tanulhattak a Matulában. Akik súlyosabb rendbontást követtek el, azokat kicsapták, bár az Abigél szerint ilyenre igen ritkán volt példa.

 

A régi Sanctában nagyon hasonló volt a szabályzat. Akkor ebben az iskolában is szigorú volt a napirend és csak abban különbözött, hogy ide külsősök is járhattak, vagyis olyanok, akik minden nap az otthonukból indultak el óráikra.

 

Manapság sehol nem találni Magyarországon ennyire szigorú szabályzatot. A szabályok enyhültek, így még például régebben a délutáni közös séta kötelező volt, kettesével, csöndben sétáltak a nebulók, addig ebben az egri gimnáziumban – és gondolom máshol is - már nem kötelező ezen részt venni, és nekünk természetes, hogy akár egymagunk is közlekedhetünk, hiszen erre neveltek bennünket. Bár vannak, akik már 8 éves koruktól egyedül közlekedhetnek, megérthetjük nevelőink felelősségérzetének megnyilvánulását azzal, hogy az általános iskola 5. és 6. osztályában csak kísérővel vagy csoportvezetőnkkel tehetjük meg napi sétánkat. Persze már nem csak kettesével közlekednek a kisebbek, és nem a jóval előre kitervelt útvonalon. Oda mennek, ahova a csoport általános véleménye kívánja, és addig, amíg van kedvük.

 

Másrészről, míg a Matulában az étkezéseken mindenki közösen vett részt, addig ma már a reggeli és vacsora csoportonként, az ebéd pedig egyénileg zajlik. Furcsa lenne, ha valaki megmondaná a diákoknak, hogy mindenkinek ekkor és ekkor kellene étkezni.

Ginának az ételt napos osztja, míg nekünk a kedves konyhásnénik, kivéve ünnepnapokon, mikor kirendelt naposok látják el a feladatot. A Sanctás diákok az alsó évfolyamokat kivéve nem együtt, hanem egyénileg, magukban imádkoznak étkezés előtt és után.

 

 

Persze más is létezik a sétán és az étkezésen kívül. Itt is van studium, ami három turnusban zajlik. Hetente egyszer van csoportfoglalkozás, továbbá egy óra, amin internetezhetnek a fiatalok. Egy-két évvel ezelőtt tartott még csoportvezetőnk bibliakört is, ahol elmélyülten tanulmányozhattuk és megbeszélhettük a Biblia rejtett üzeneteit.

A Matula falai olyan rendet, fegyelmezettséget és csöndet kívántak, hogy nem is lehetne elképzelni oda hangos zsivajt. A kollégiumon belül is csak csendben járkáltak a folyosókon a diákok, és beszélgetni is csak a szabad félóra idején lehetett. A mi kollégiumunkban más a helyzet. Bár nem kell itt se hangos kiabálásokra gondolni, azért délutántól estig gyermekcsevej, nevetés moraja hallatszik mindenhol.

 

Most hasonlítsuk össze a vezetőséget. Torma Gedeon a matulások szemével maga volt a feketeség. Mint a fekete szín, ő is szigorú volt, száraz, rideg. De nem mondhatjuk róla, hogy rossz ember volt, hiszen iskolája szigorú rendjét ő tartotta fenn, kiválóan vezette azt, s nem utolsósorban gondoskodott árva rokonáról, Torma Piroskáról.

A mi jelenlegi igazgatónkra nem lehet a fekete jelzőt használni. Majdhogynem ellentéte a regénybeli igazgatónak. Nem lehet ridegnek nevezni, mint egy kősziklát, de ő is éppoly jól meg tudja tartani a rendet, s iskolánkat jól vezeti.

 

A tanári kar a Matulában világi emberekből áll, akik mindannyian lelkiismeretesen végzik munkájukat. Akik nem házasodtak meg, ott laknak az internátusi részben, mint a tanulók.

A korabeli Ward Mária iskolában apácák tartották az órákat, s az iskola és a kollégium vezetője is az volt. Számuk mára sajnos igencsak megfogyatkozott. Jelenleg három nővér él itt a rendházban, akik az iskolában tanítanak, de mellettük civil emberek adják le az órák anyagait, kiknek munkája ugyancsak kiemelkedő.

 

 

Az egyik legfőbb szempont, ami miatt kissé különbözik a Sancta Maria Gimnázium a Matulától, az a vallásosság kérdésében rejlik. Abigél tevékenységének színtere református légkörben játszódik, míg iskolánk római katolikus szellemben tanít. E két hasonló, ám egyes pontokban különböző vallás adja a két iskola beállítottságát, szellemiségét. Római katolikusként hiszünk a szentekben, akik már akkor is fontosak, mikor bérmálkoznunk kell. Ez minden év májusában van és osztályom pont ez évben vehette ezt a szentséget magához. Szentet az alapján kellett vagy volt ajánlatos választanunk, hogy melyikőjüknek volt szimpatikusabb az élete, mert nekünk is arra a szent életre kell majd a bérmálás szentségének átvétele után törekednünk. Továbbá a szentekhez fordulhatunk segítségért is. Ebből láthatjuk, hogy életünkben milyen meghatározóak a szentek. A református hitűek nem hisznek a szentekben, mint ahogy Torma Piroska is megemlíti ezt.

Ami még a regényből kitűnik, az a különbség, hogy a reformátusok sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a zsoltárokra, mint a katolikusok. Iskolánkban nem kell a zsoltárokat könyv nélkül tudni. Ugyanannyi figyelmet szentelünk az Ószövetség többi részének is, és inkább többet az Újszövetségnek. Ebből következik, hogy a szentmisék is egy kicsit másképp zajlanak, s már az elnevezés is különböző. A „szentmise” helyett Szabó Magda is az „istentisztelet” szót használja.

 

A regényben Árkodnak két temploma van, ahova istentiszteletre járhatnak. Nagyobb megtiszteltetés volt a Matulának, ha a nagy templomba mehettek, megelőzve a Kokas Pált. Egerben nem tapasztalni ilyen versenyt az iskolák között. A Sanctának van saját kápolnája, ahova hétköznapokon és hétvégeken misére lehet járni. Ünnepekkor, a Veni Sanctén és a Te Deumon, továbbá néhány fontos napon ugyanakkor a Bazilikában veszünk részt szentmisén. Az egri Bazilikában tartott misék nagyon meghittek, szívesen vesznek részt a szülők is ezeken. Hétköznaponként kora reggel szokott mise lenni, amelyre a diákok osztályonként mennek, ki hogyan van beosztva. Régebben minden héten volt osztálymise, de a 2009/2010-es évtől havonkénti misére korlátozták. A Matulában a diákok minden vasárnap együtt mentek istentiszteletre. Ott kivételes alkalomnak számított, ha városi emberek is részt vettek rajta, pláne ha még a város vezetősége is megtisztelte jelenlétével az iskolát.

 

 

Most nézzük a két iskolát kicsit más szemszögből. Régen csak vagyonosabb családok gyermekei tanulhattak neves gimnáziumban, amilyen a Sancta Maria Leánygimnázium is volt. Az Abigélben is olvashattuk, hogy ott is komoly tandíjat kértek el. Persze mindkét iskolában támogattak hátrányos helyzetű gyermekeket. Ez nálunk még most is így van. A Ward Mária Alapítvány támogatását minden évben lehet igényelni, amit az arra rászorulók meg is kapnak. Bár ez inkább az étkezésre vonatkozik, hisz nincs külön tandíj. A Matulában viszont volt, de az is felkarolta a nehezen boldogulókat, például Gina barátnőjét, Kis Marit, akinek csak féltandíjat kellett fizetni.

 

A Matula nem engedélyezte világi ruhadarabok viselését. Az otthonról hozott holmikat elvették és gondosan elzárták. Nem viselhettek ékszert, a szekrényük kulcsa helyettesítette azt. Egyenruhát kaptak, amit mindennap viselniük kellett. Továbbá ehhez tartozott a tarisznya, amiben csak a legszükségesebb holmikat tarthatták. Ezeken kívül kaptak még kalapot, tavaszi és téli kabátot, fehérneműt, cipőt. A használati tárgyak is ugyanolyanok voltak. De mi volt ezzel a céljuk? Hogy elnyomják az egyéniséget? Nem hiszem. Arra törekedtek, hogy a diákok anyagi helyzete közti különbség ne látszódjon, és ne befolyásolja a tanulókat a kinti világ hiúsága, hogy a divat ne vonja el a figyelmüket a tanulástól.

Mára megváltozott a helyzet. Nálunk is van egyenruha, ami hosszú kék szoknyából és fehér ingből áll. Ám nem kell mindennap viselnünk, csak ünnepekkor, versenyeken, fellépéseken. Hétköznap kék köpenyt kell vennünk a ruhánk fölé. Ez felettébb hasznos például a kémia órai kísérletek végzésénél. A Sanctás diákok hordhatnak ékszert, persze túlzások nélkül. Az iskolai szabályzatba ma már olyan rendeletek is bekerültek, amelyek Gina idejében meg sem fordultak az emberek fejében. Mint például az, hogy nem szabad miniszoknyát, spagetti pántos blúzt hordani, vagy festetni a hajunkat.

 

 

Rengeteg dolog megváltozott 60-70 év alatt. Ami a legszembetűnőbb, az a technika beépülése a mindennapjainkba. Felettébb furcsa arról olvasni, hogy Gina osztálytársai csak levélen érintkezhettek szüleikkel, családjukkal. S bár főhősnőnk telefonon is beszélhetett édesapjával, meg volt szabva, hogy csak pozitív dolgokat mondhat. A rosszakat el kellett hallgatniuk, nem panaszkodhattak. Manapság senki nem ellenőrzi, hogy mit közlünk a szüleinkkel. Bár a tanítás alatt tilos a mobiltelefon használata, az órák végeztével könnyűszerrel és szinte bármikor előkaphatjuk. Csak pár pötyögés, és már beszélhetünk is valakivel, cenzúrázatlanul. Aztán a mobiltelefon mellett ott van még az internet is. Gina biztos meglepődne ezen az újításon, amihez egy Matula-féle iskolában még most sem lehet hosszú ideig hozzájutni. A Sancta kollégiumában minden héten egyszer van egy óra, amikor a kijelölt csoport élvezheti az internet előnyeit. Egyúttal kaptunk még egy tanulásra szánt számítógépet, amit bármikor igénybe lehet venni. Ha valamilyen tanulási feladathoz kell segítség, akkor is használhatjuk. Egyéb előnye, hogy itt is kommunikálhatunk ismerőseinkkel. E technikai vívmányok sokat segítenek a távolságok áthidalásában.

Míg a Matulában hetente egyszer kapnak egy levelet vagy telefont, addig mi napi szinten beszélhetjük meg szüleinkkel a friss eseményeket. Így bármikor tudunk segíteni egymásnak, s erre álljon itt egy példát. Egyszer az öcsémnek komoly gondja akadt egy bizonyos leckével. Tőlem kért segítséget, bár több mint 100 km választott el minket. Persze ez nekünk nem okozott gondot, mert telefonon könnyen el tudtam neki magyarázni az anyagot. Több mint egy órán át beszélgettünk, de így megoldható lett a probléma. Persze plusz segítséget más is adhat. Erre alkalmas az iskolai könyvtár is.

Szabó Magda is megemlíti regényében, hogy a diákok kikölcsönözhetnek szépirodalmi könyveket, amelyeket a kevéske szabadidejükben olvashatnak. Nos, a mi könyvtárunk is igen gazdag könyvekben, de nemcsak szépirodalmi könyveket vehetünk ki, hanem sok más egyéb hasznos könyvet is. Ha esetleg nem találnánk valamit, közel van iskolánkhoz a Megyei Könyvtár, ahol biztos megtaláljuk, amit keresünk.

 

 

Amint látjuk, van néhány pont, amiben különbözik a két intézmény. Ennek véleményem szerint a legfőbb oka a gyorsan fejlődő világ, amelyben változnak az elvárások, az egyén problémái, a technika és még sok más dolog. Hatvan évvel ezelőtt a konzervatív iskola volt az ideális, habár ma sem ártana senkinek egy kicsit nagyobb szigor és erkölcsi tartás.

 

 

 

Befejezésül nem adhatok tanácsot és referenciákat, hogy iskolámat dicsérjem; ha valaki belép ajtaján, a meghitt hangulat magától is átjárja a lelkét. Én nagyon szeretem itt tölteni napjaimat és bátorítok mindenkit, hogy csatlakozzon tanulói körünkhöz.

Mert tudjuk, hogy a tanulás lehetősége mindenhol adott, de lelki fejlődésünknek a mai világban segítség kell. Véleményem szerint erre egy egyházi iskola alkalmasabb, mint egy állami, mert jobban odafigyelnek a diákokra. Jó lehet az az iskola, ahová a tanuló szívesen jár, ahol barátokra lel, ahol szereti tanárait, ahol érdekesen tanítanak.

 

 

 

 

„Tanulás az, ha rájövünk arra, amit már tudunk.

Cselekvés az, ha megmutatjuk, hogy tudjuk.

Tanítás az, ha másokat emlékeztetünk arra, hogy ők is éppolyan jól tudják.

Mindannyian tanulunk, cselekszünk és tanítunk.”

 

(Richard Bach)